HUNGARIAN.

In the Hungarian there are, in a translation by Joseph Lévay, published in Budapest in 1892, the same terse and faithful rendering, and the same sympathetic spirit displayed as in the Bohemian version. This volume is neat and chaste, and contains nearly 270 pieces, with a full and appreciative preface.

The Cottar's Saturday Night.

Mr. Lévay has evidently drunk in the spirit of this piece. He gives it complete, including the extract from Gray's "Elegy" and the "Dedication to Robert Aiken," and renders it with so much beauty and fidelity that it would only be captious to pick out any small defects; but, indeed, these are few, the chief one being that he represents the children as working with their father instead of being at service with neighbouring farmers, as was formerly so much the custom in Scotland. So he renders

"Belyve, the elder bairns come drapping in,

At service out, amang the farmers roun';
Some ca' the pleugh, some herd, some tentie rin
A cannie errand to a neebor town,"

1 Burns Róbert Költeményei, forditotta Lévay József, kiadja a Kisfaludy-Társaság. Budapest: Franklin-Társulat, Magyar Iroc. Intézet és Könyvnyomda.

as follows

"Később belépnek a korosb fiak.

Segítői a gazdagságba' már,

Ekénél ez, a nyájnál az forog,

A harmadik meg' a városba jár.”1

As well as being incorrect in meaning, this is the feeblest verse in the translation, though there are few verses which merit this adjective. Jenny does not seem to be a common name in Hungarian, as Mr. Lévay changes the daughter's name to Elizabeth (Erzsike = Erzsi). I give the whole piece.

SZOMBAT ESTVE A KUNYHÓBAN.

Igen tisztelt barátom, kedvesem!
Ez a dal nem bérencz költő dala;
Becsület vonz, nem a konczot lesem,
Díjam egy jó barát tetsző szava.
Éneklem egyszerű skót hangokon
Az együgyü élet sorát neked,

S ős érzetét, mely bűnnel nem rokon ...
Oh, ha kunyhóban folyna életed,

Tán névtelen volnál, de boldogabb, lehet!

Novemberi szél zúg az ugaron,

A téli kurta nap végére jár,

Megtér ekéből a csüggedt barom,

Nyugodni száll a varjak serge már.
Vége a gazda fáradalminak,
Egy hét bajának véget vet az éj;
Ásót, kapát, gereblyét össze rak,

A holnaptól enyhet, nyugtot remél
S a mezőről haza lankadtan mendegél.

1 Later on the older sons come in,

Who already assist him in the farm,

This one at the plough, the other at the sheep,
The third goes to the town.

Feltűn előtte magános laka,

A mely fölött egy vén fa védve áll;
Csendül a váró kisdedek zaja,
Apjok elé szalad mind, szinte száll
Vidáman csillogó kis tűzhelye,
Csevegő gyermek (térdén rengeti)
Reá mosolygó szorgalmas neje,
Nyomasztó gondjain könnyít neki,
S törődését, baját mind elfeledteti.

Később belépnek a korosb fiak.
Segítői a gazdagságba' mar,
Ekénél ez, a nyájnál az forog,
A harmadik meg' a városba jár.
A legidősb reményök, Erzsike
Szintén bejő, kit ifju tűz hevít,
Talán egy új öltönyt mutatni be,
Vagy megtakargatott filléreit,

Melyekkel szülőin majd szükségben segit.

Lány és fitestvér ekként egybe gyűl,
S egymás hogyan létét kérdezgeti ;
A nyájas óra gyors szárnyon repül,
Ki mit hallott s látott, beszélgeti.
És rajtok úgy merengnek a szülők,
Mintha reményök bételt volna már.
Az anyjok tűvel, ollóval sürög,
Ócska ruhát foltoz s újjá csinál

S méláznak az apjok intő szavainál.

Inti, hogy gazda, gazdasszony szavát
A legényeknek teljesítni kell;
Dolgozni kell serényen, igazán
Ott is, hol rájok senki nem figyel.
"S oh! féljétek mindenha az urat,
Éjjel-nappal hún munkálkodjatok ;
Megállni a kisértések alatt,
Az ő segélyéhez forduljatok:
A ki őt keresi, csalódni sohse fog."