Слике страница
PDF
ePub

ρους. τρέμω δὲ ἰδεῖν θανάτους αἱμηφόρους ἤγουν ἐξ αἵματος καὶ φόνου γεγενημένους τῶν ἐμῶν φίλων ἀπολωλότων, ἢ τῶν ὑπολωλότων ὑπὲρ τῶν φίλων αὐτῶν, ἤγουν ὑμῶν. 439. πρίν γ' ἐμόν. 457. δέ τῳ. Scholion: Πέμποιμ' ἄν. πέμπω ἀντιστάτην δηλαδὴ ἐκείνου τόνδε. μετὰ τινὸς δὲ ἀγαθῆς τύχης πέμπω αὐτόν. 480. περίδρομον κῦτος. 481. κύκλου. Scholion consentit cum Stephani editione, at noster legit ὅλη γάρ τις παρεμφαρὴς καὶ κοίλη προσυπεμφαίνεται. 484. αὖ pro εὖ. 491. χρεία. 492. οὐδ'. 498. φλέγον cum glossa καίον. 499. κάπω.

502. et 503. Hi versus transpositi sunt, ut vulgo. 508. βρο τοῖσί τε καί. 511. γένοιτ' ἄν. 512. βορέαις. 517. ματρός. 529. ἰάπτηται cum glossa πέμπωνται. 547. θελόντων ἂν ἀληθ. 551. εἴθ ̓ οἱ θεοί. 554. ἀλκὴν δ ̓ ἄριστον. 560. κακῶν δ' Αδρ. 561. σὸν αὖθις πρόσμορον. 562. ὄνομα pro ὄμμα. 503. δίς τ' ἐν τελευτῇ τοὔνομ ̓. 564. τούπος. 569. πηγὴν . . . δίκη. 573. ἐπὶ χθονός. 578. αύλακα. 590. ξὺν πολίταις. 597. βία φρενῶν. 598. πόλιν μολεῖν, tum suprascr. γρ. ἑλεῖν.

....

601. ἄθυμος . λήμματος. 603. ἔστι θεσφ. 615. ὁ Ζεύς. 618. οἵας ἀρᾶται. 620. ἐπεξιακχήσας. 622. θ ̓ ὡς ἀνδρ. 624. καὶ γενεθλίους θεούς. 628. προσμεμηχανημένον. 637. μέμψη. 653. κακουχία cum glossa φθορᾷ. 660. ἐχθρῷ ξυστήσομαι. 666. αὐτοκτόνως. 671. τί μέμηνας . . . μή τις σε θυμοπληθύς. 680. αἰσχρά μοι . . . . τελεῖ. 682. λέγουσα κέρδος πρότερον ὑστέ ρου μόρου. 683. κεκλήσῃ. 685. δόμον ἐριννὺς οὔτ ̓ ἄν. 688. οὐ θαυμάζεται. 698. ἄνυσις οὐδὲ cum glossa τελείωσις.

[ocr errors]
[ocr errors]

702. στέργειν τούπος. 705. ὀλεσίοικον οὐ θεοῖς ὁμοίαν θεὸν | γὰρ νύκτως παρεκελεύσατο καὶ γέγονε | παναληθῆ. 711. ἠτρύνει cum glossa διεγείραι. 712. κλήροις. 719. αὐτοὶ κτάνωσιν. 722. φόνιον. 723. καθαρμόν. 735. ἀβουλίας. 736. γείνατο. 744. πιτνὸν glossa πίπτον. 747. ἀλκα. 753. τελούμεν οὐ. 755. ἀλφιστῶν, in marg. γρ. ἀλφοιτῶν. 759. πολύβοτος τ' αἰῶν βροτῶν, ὅσον τότ' οἰδίπουν τίον. 764. γένετο. 769. κρείσσων τέκνων τ ̓ ἀπ ̓ ὀμμάτων. 770. τέκνοις τ' ἀραίας. 771. ἐπισκότους. 773. σφε δὴ σιδαρονόμω διαχειρία ποτὲ λαχεῖν. 779. ὀβρίμων. 782. πύλαις. 794. νῦν pro μιν. 799. δακρύσασθαι. 800. πόλις μὲν εὖ πράσσουσα. 806. πέπτωκεν. 808. οἱ Κάδ μου. Deest δή. 811. σωτηρία. 819. κακόν μου καρδία περιπνεῖ κρύος. 821. deest ως. Codex desinit in versu 846. Versus citavi ex editione Schutzii, Halæ 1809.

oi

OBSERVATIONS ON

Some of the Notes in the late MR. DALZEL'S Collectanea Graca Majora : By the Rev. J. SEAGER.

No. 11.-[Concluded from No. L.]

Page 142. (from Lysias in Eratosth.) εἰς τοσοῦτον δὲ κακίας ἦλθεν, ὥστε ἅμα μὲν διὰ τὴν πρὸς ἐκείνους πίστιν ὑμᾶς κατεδουλώσατο, διὰ δὲ τὴν πρὸς ὑμᾶς, τοὺς φίλους ἀπώλεσεν.

[ocr errors]

πρὸς ἐκείνους] Pisandrum et Calleschrum.” Reiske. ἐκείνους means the Four hundred, or some of them.

Page 146. (from Lysias in Eratosth.) οπότε βοηθεῖν τοσοῦ του παρασκευάζονται. καὶ μὲν δὴ πολὺ ῥᾷον ἡγοῦμαι εἶναι, ὑπὲρ ὧν ὑμεῖς ἐπάσχετε ἀντειπεῖν, ἢ περὶ ὧν οὗτοι πεποιήκασιν ἀπολογήσασθαι.

“ ἀντειπεῖν] id est h. 1. κατηγορείν.—καὶ μὲν δὴ πολὺ ῥᾷον ἡγοῦ μαι ἀπολογήσασθαι. Tametsi multo est, mea quidem sententia, facilius hos accusare de injuriis, quas vobis dederunt, quam his est crimina purgare." Reiske.

It would not be very consistent with the acuteness of Lysias to state, as a peculiarity in this cause, what Quinctilian asserts to be common to all causes,-that it is easier to accuse than to defend. The meaning, I believe, is,-And yet I think it would be much easier even to contradict all that has been said about your sufferings, undeniable as they are, than to offer any plausible apology for the actions of these men.

Page 148. (from Lysias in Eratosth.) ἀλλὰ γὰρ οὐ τὰ μέλ λοντα ἔσεσθαι βούλομαι λέγειν, τὰ πραχθέντα ὑπὸ τούτων οὐ δυνάμε νος εἰπεῖν. οὐδὲ γὰς ἑνὸς κατηγόρου, οὐδὲ δυοῖν ἔργον ἐστὶν, ἀλλὰ πολλῶν· ὅμως δὲ τῆς ἐμῆς προθυμίας οὐδὲν ἐλλέλειπται ὑπὲρ τῶν ἱέρων ὑπέρ τε τῆς πόλεως- ὑπέρ τε τῶν νεωρίων κ. τ. λ.

Inter προθυμίας et ἐλλέλειπται interposui οὐδέν. ego stu dium contentionemque meam haud passus sum desiderari." Reiske. No Greek scholar can help seeing the necessity of Reiske's emendation, and the truth of his interpretation. Professor Dalzel controverts both: τοῦ δὲ σοῦ ψόφου Οὐκ ἂν στραφείην, ἐς τ ̓ ἂν ἦς οἷός περ εἶ.

"Sed hoc, says he, est sensum oratoris in contrarium mutare: nec oudèv ullo modo interponi debuit. Non enim hoc dicit Lysias, se nihil omisisse quod dictum oportuit pro templis deorum, &c. (nor does Reiske make Lysias say any such thing. Sed animi fervorem sibi deficere ad ver

ba facienda pro templis deorum, &c. Nam ὅμως δὲ non hic est Tamen, Attamen, sed Atque adeoἐλλέλειπται τῆς ἐμῆς προθυμίας ὑπὲρ τῶν ἱερῶν—and accordingly my eagerness to speak for the temples is insufficient!—it is inadequate to the subject'; which would require the joint efforts of many. Atque hanc esse primigeniam significationem particulæ quas monstravit vir doctissimus Henricus Hoogeveen. Doct. Part. Gr. L. p. 817." Dalz.

I wish Mr. Dalzel had produced any passage in which ὅμως δὲ evidently signifies And accordingly. I believe those words always, without exception, mean, Notwithstanding, However, Nevertheless. This is certainly their meaning here: and whatever the authority of Hoogeveen and the Professor may be, they have no right to make Lysias talk nonsense. ἐλλέλειπται τῆς ἐμῆς προθυμίας. can never possi bly signify My eagerness-is insufficient! and if it could, Lysias would not have used the expression; he would never have said that he wanted zeal (προθυμία) in the cause. It is not his zeal, but his powers, that he would represent as inadequate. Although many accusers would be requisite to do justice to the cause; yet my zeal has not been wanting: as far as the powers of one can go, I have done my utmost.

P. 167. (from Demosth. Phil. i.) Αν τοίνυν, ὦ ἄνδρες ̓Αθη ναῖοι, καὶ ὑμεῖς ἐπὶ τῆς τοιαύτης ἐθελήσητε γενέσθαι γνώμης νῦν, ἐπειδήπερ οὐ πρότερον, καὶ ἕκαστος ὑμῶν, οὗ δεῖ καὶ δύναιτ' ἂν χρήσιμον τῇ πόλει παράσχειν αὑτὸν, πᾶσαν ἀφεῖς τὴν εἰρωνείαν, ἕτοιμος πράττειν ὑπάρξῃ, ὁ μὲν χρήματ ̓ ἔχων, εἰσφέρειν, ὁ δ ̓ ἐν ἡλικίᾳ στρατευέσθαι συνελόντι δ ̓ ἁπλῶς εἰπεῖν, ἢν ὑμῶν αὐτῶν ἐθελήσητε γενέσθαι, καὶ παύσησθε, αὐτὸς μὲν οὐδὲν ἕκαστος ποιήσειν ἐλπίζων, τὸν δὲ πλησίον πάνθε ὑπὲρ αὐτοῦ πράξειν, καὶ τὰ ὑμέτερ' αὐτῶν κομιεῖσθε, ἂν Θεὸς ἐθέλῃ, καὶ τὰ κατεῤῥαθυμημένα πάλιν ἀναλήψεσθε, κακεῖνον τιμωρήσεσθε. “ ἣν ὑμῶν αὐτῶν ἐθελήσητε γενέσθαι] Angi. If you chose to be your own masters." Dalz.

[ocr errors]

It is, If you are willing to depend upon yourselves; to trust to yourselves, and not to others. This is plain from the words immediately following,—καὶ παύσησθε, αὐτὸς μὲν οὐ δὲν ἕκαστος— κ. τ. λ.

P. 175. (from Demosth. Olynth. i.) 'Αλλ', οἶμαι, καθήμεθα οὐδὲν ποιοῦντες· οὐκ ἐνὶ δ ̓ αὐτὸν ἀργοῦντα οὐδὲ τοῖς φίλοις ἐπιτάττειν ὑπὲρ αὐτοῦ τι ποιεῖν, μή τί γε δὴ τοῖς θεοῖς.

Mr. Dalzel's note on this passage is curious: “ οὐκ ἔνι (ἔνεστι) δ ̓ αὐτὸν ἀργοῦντα ἐπιτάττειν οὐδὲ τοῖς φίλοις ποιεῖν τι ὑπὲρ αὐτοῦ μὴ (ἔνεστι) δὴ (ἐπιτάττειν) τοῖς θεοῖς γε (ποιεῖν τι ὑπὲρ αὐτοῦ). Angl. But it is not allowable for a person, while himself

remains inactive, to be commanding even his friends to do any thing in his behalf,-it is not surely allowable for him at least to be commanding the gods to do any thing for him."

Μήτι γε is Much less. But it is not allowable for one, remaining inactive himself, to task even his friends to act for him, much less the gods. So Περὶ παραπρ. p. 383, 1. 21, ἐπειδὴ ἐπύθετο αὐτὸν παρ' ὑμῖν τεθνεῶτα, καὶ οὐδὲ τοῦ τὸ ζῆν ὄντα κύριον ἑαυτῷ βεβαιῶσαι, ΜΗ ΤΙ Γ', ἃ ἐκείνῳ τόθ' ὑπέσχετο πρᾶξαι, ἔγνω τὴν τιμὴν οὐχὶ τῷ κυρίῳ τῶν πραγμάτων δεδωκώς.

P. 177. (from the same oration) Φημὶ δὴ δεῖν εἰσφέρειν χρήματα, αὐτοὺς ἐξιέναι προθύμως, μηδέν' αἰτιᾶσθαι, πρὶν ἂν τῶν πραγ μάτων κρατήσητε τηνικαῦτα δὲ ἀπ ̓ αὐτῶν τῶν ἔργων κρίναντας, τοὺς μὲν ἀξίους ἐπαίνου τιμᾷν, τοὺς δ ̓ ἀδικοῦντας κολάζειν, τὰς προφάσεις δ ̓ ἀφελεῖν, καὶ τὰ καθ ̓ ὑμᾶς ἐλλείμματα.

[ocr errors]

σε τὰς προφάσεις δ ̓ ἀφελεῖν, καὶ τὰ καθ ̓ ὑμᾶς ἐλλείμματα.] Angl. And to remove the pretexts formerly alleged, and the former delinquencies, as much as in you lies. Per ἐλλείμματα quidam hic intelligunt Reliqua, h. e. quod reliquum est stipendii nondum persolutum. Angl. arrears; nescio qua syntaxi. Hic potius simpliciter sonare videtur, Delicta. Augerus, nuperus Gallice Demosthenis interpres, sic vertit, ôter à vos Guerriers tout pretexte, et tout sujet de plainte." Dalz.

Reiske in his Index to Demosthenes interprets ἐλλείμματα Reliqua, pars debiti æris nondum depensa. Rest, Rückstand: but with reference to the oration against Androtion, p. 606, not to the passage now under consideration. The word ἐλλείμματα is noticed, as far as I can find, neither by Wolfe, nor Taylor, nor Reiske, in their notes, nor by the scholiasts. I think it does not convey an idea of criminality so great as Delinquency does in English, but that, in this passage at least, it signifies Deficiencies, or failures in duty; and that, not moral duty, but political;-neglects. καθ' ὑμᾶς is lying with you on your parts;-imputable to you.

P. 179. (from Demosth. Olynth. 3.) Οὐχὶ ταυτὰ παρίσταταί μοι γινώσκειν, ὦ ἄνδρες Αθηναῖοι, ὅταν τε εἰς τὰ πράγματα αποτ βλέψω, καὶ ὅταν πρὸς τοὺς λόγους, οὓς ἀκούω.

“ Ordo est, οὐχὶ παρίσταται μοι γινώσκειν ταυτά. Angl. It is not in my power to form the same judgment."

Dalz.

Rather, Very different thoughts arise in my mind, when, on the one hand, I consider the real state of affairs, and on the other, &c. &c.

Wolfe observes that Sallust has almost literally translated these words of Demosthenes, when he makes M. Cato say, Longe mihi alia mens est, P. C. quum res atque pericula nostra considero, et quum sententias nonnullorum ipse mecum reputo. παρίστασθαι est etiam Animo obversari, In mentem venire, Subire. H. Steph. Thes. i. col. 1779. D. παρίστασθαι, In mentem venire. σὐχὶ ταῦτα, &c. Reiske, Ind. to Demosth.

P. 181. (from the same oration)- · οὐδὲ τὸν φόβον, ὦ ἄνδρες ̓Αθηναῖοι, μικρὸν ὁρῶ, τὸν (τῶν) μετὰ ταῦτα, ἐχόντων μὲν, ὡς ἔχουσι, Θηβαίων ἡμῖν, ἀπειρηκότων δὲ χρήμασι Φωκεών· μηδενὸς δ ̓ ἐμποδὼν ὄντος Φιλίππῳ τὰ παρόντα καταστρεψαμένῳ, πρὸς ταῦτα ἐπικλῖναι τὰ πράγματα. ̓Αλλὰ μὴν, εἴ τις ὑμῶν εἰς τοῦτο ἀναβάλλεται ποιήσειν τὰ δέοντα, ἰδεῖν ἐγγύθεν βούλεται τὰ δεινὰ, ἐξὸν ἀκούειν ἄλλοθι γινόμενα, καὶ βοηθοὺς ἑαυτῷ ζητεῖν, ἐξὸν νῦν ἑτέροις αὐτὸν βοηθεῖν.

66 εἰς τοῦτο ἀναβάλλεται ποιήσειν τὰ δέοντα] Το such a degree procrastinates the discharge of his duty.” Dalz.

εἰς τοῦτο is, Until this takes place; i. e., what Demosthenes had just before augured; until, all obstacles being removed, nothing should remain to divert Philip from attacking the Athenians.

P. 184. (from the same oration) ̓Αλλ' οὐχ ἡδέα ταῦτα; οὐκέ τι τοῦθ ̓ ὁ λέγων ἀδικεῖ· πλὴν εἰ, δέον εὔξασθαι, παραλείπει.

σε

“ πλὴν εἰ, δέον εὔξασθαι, παραλείπει.] τὸ εὔξασθαι, scilicet. Angl. Unless, when he ought to pray for your prosperity, he neglect that duty." Dalz.

Mr. Dalzel takes this too seriously.-Are these things disagreeable to you? for that the speaker is not to blame: unless it be for not giving you his prayers forsooth, instead of his advice.

Page 214. (from Xenoph. Memor. b. ii.) τὴν δὲ ἑτέραν τεθραμμένην μὲν εἰς πολυσαρκίαν τε καὶ ἀπαλότητα· κεκαλλωπισμένην δὲ τὸ μὲν χρῶμα ὥστε λευκοτέραν τε καὶ ἐρυθροτέραν τοῦ ὄντος δοκεῖν φαίνεσθαι, τὸ δὲ σχῆμα, ὥστε δοκεῖν ὀρθοτέραν τῆς φύσεως εἶναι.

“ τεθραμμένην εἰς πολυσαρκίαν τε καὶ ἀπαλότητα] Angl. Pampered into a plump and enervated habit of body.” Dalz. απαλότητα is softness, tenderness. κεκαλλωπισμένην—τὸ χρῶμα, ὥστε] Angl. Having her complexion so improved, as plainly to appear possessed of a greater share of red and white, than it really had." Dalz. Having her complexion so decked, as to heighten its natural red and white.

“ τὸ δὲ σχῆμα.] i. e. δὲ κεκαλλωπισμένην κατὰ τὸ σχῆμα. Angl. And having her figure set off in such a manner, that she seemed taller than she naturally was.” Dalz. ὀρθοτέραν,

« ПретходнаНастави »